Manapság meglehetősen elfogadott nézet, hogy az ember az álmait a magánéletében, a szabadidejében kell kiélje. Mert a munka mumus, mindenképp valami rossz, azt csak a megélhetésért, a pénzért csinálja az ember. Ez volna a normális, nem?

Garfieldot utolérte a hétfő

Az igazság azonban az, hogy ez egy hamis adat, és nem kell, hogy egyetértsen vele. A munka igenis lehet élvezetes, örömforrás, sőt mindenkinek joga van hozzá, hogy ezt meg is tapasztalja. Miért is kellene elfogadnia, hogy ébren töltött életének több mint felében valami olyat csináljon, amit a háta közepére sem kíván?

Látott már olyat, hogy valaki egész évben arra az egy-két hétre vár, amikor végre újra szabadságra mehet? Ha jobban belegondol, elég nyomorúságos élet az ilyen, nem? De azért, mert ez a jelenség általános, sőt, esetleg az emberek többségénél fennáll, még nem biztos, hogy ez a „normális”.

Egy másik nézőpont

“A társadalom majdhogynem megköveteli, hogy bármit tegyen is egy ember, azt munkának tekintse, és megköveteli, hogy az ember boldogtalan dolognak tekintse a munkát. Ha körülnézünk azok társaságában, akik könnyen gyarapodnak, csak olyan embereket találunk, akik nagy örömöt lelnek a munkában.” ─ L. Ron Hubbard

Ez elég logikusan hangzik, ugye?
Amikor valaki nem érzi tehernek a munkáját, mert szereti, örömét leli benne, akkor képes igazán nagy teljesítményekre. Ekkor tele van új ötletekkel, amiket alig vár, hogy megvalósítson. Szívesen fejlődik a maga szakterületén, és így valóban profivá tud válni. Mindezek eredményeként könnyebben gyarapodik, mint azok, akik csak a pénzért dolgoznak.

Már hallom is a kissé cinikus megjegyzéseket: „Ha annyit keresnék, amennyit szeretnék, máris jobban szeretném a munkámat.” Persze, egy fokkal biztosan jobban érezné magát benne ideig-óráig. De biztosíthatom róla, hogy – ha még nem tapasztalta – teljesen fölösleges kipróbálnia. Úgy egy-két hét vagy egy-két hónap múlva ugyanúgy elege lenne a munkájából még a magasabb fizetés ellenére is. Sőt, ebben az esetben még inkább ki lenne téve annak a csapdának, hogy tovább gyötri magát azzal a „nem-szeretem” munkával csak azért, mert jól keres vele. Így még nehezebb megszabadulni tőle, változtatni rajta.

Mi a megoldás?

Ne gondolja azt, hogy ha nem lel annyi örömöt a munkájában, amennyit szeretne, akkor az azért van, mert valami nagy baj van Önnel. Több tucatnyi oka lehet ennek, és ezek közül egyik sem az, hogy valamilyen fogyatékossággal rendelkezik.

Azok többsége, akik igazán szeretik a munkájukat, bizony inkább a véletlennek köszönhetik ezt, mint tudatos döntésnek és választásnak. Persze valószínűleg valamit jól csináltak, például:

• Nem alkudtak meg az első „nem-szeretem-de-elég-jól-fizet” munkával, hanem továbbálltak, és tovább kerestek.
• Még időben sikerült immunissá válniuk mindenféle a szülőktől, a tanároktól, és egyéb jóakaróktól származó ötlettel szemben arra vonatkozóan, hogy milyen hivatást válasszanak. (Ismerős esetleg a „szereted a számokat, legyél könyvelő”, az „apád is kőműves, legyél az te is, és akkor majd átveheted a családi vállalkozást” és „a villamosipari szakközép itt van a közelben, jelentkezz oda” típusú jótanács?)
• Nem fogadtak el olyan szintén általános nézeteket, miszerint „ha az embernek családja van, már nem ugrálhat”, „ezt nem csinálhatom, nincs hozzá végzettségem, nincs róla papírom”, „nem azért tanultam ezt annyit, hogy aztán ne ebben dolgozzak”, „ez egy jó hobbi, de nem lehet belőle megélni”, és így tovább.

Ez csupa olyan sikeres hozzáállás, amit Ön is elsajátíthat. Ezekről szólnak az önfejlesztő könyvek és motivációs előadások ezrei, amikhez Ön is könnyedén hozzájuthat bármikor.

Ha azonban úgy találja, hogy ezek nem vezették még el a teljes megoldáshoz, akkor tudnia kell, hogy van itt még más is, amire szüksége lehet a megfelelő hozzáálláson és gondolkodásmódon kívül. Ez pedig – nagyon egyszerűen összefoglalva – az igazán alapos önismeret. Pontosan körülhatárolható, meghatározott információk saját magáról. Tisztában kell lennie ugyanis azzal, hogy mik azok a csak Önre jellemző személyes tényezői, melyekre alapozva sikeres és örömteli karriert teremthet magának.

Tehát, ha úgy érzi, érdemes lenne javítania a munkájához való viszonyán, ehhez hathatós segítséget kaphat tőlünk. Elérhetővé tettük Bernard Percy (az Életcél Konzultáció kidolgozója) videóra vett Életcél előadását.
Ezt végignézve (mindössze 45 perces), és a gyakorlatokat elvégezve közelebb juthat az Ön személyes sikertényezőinek megismeréséhez és ezáltal a megoldáshoz.

További sok sikert kívánunk céljai megvalósításához!

Janurik Zita
vezető konzultáns